Természetesen a szép hosszú őszi szünet alatt PöttömPöttynél is jártam :)
Hétfőn kijöttek a fiatalok, és vejem kivitt bennünket Anyuval a temetőbe - aztán este én velük együtt mentem be.
Azért ez a megoldás, mivel Otival még járni kell a Madarász utcába a gyereksebészetre, az ominózus BCG oltás gerjesztette csomócska ellenőrzése miatt.
Namost szegény Nagylány múlt héten a megbeszélt időpontban el is indult, aztán rögtön a Margit hídnál a villamospótló busz miatt vissza is fordultak - lévén a pótló buszok mind magaspadlósak, és senkinek esze ágába se jutott, hogy segítsenek a babakocsi beemelésében... Jó mi?
Így nekem kedd reggel "korán" ott kellett lennem, hogy menjek velük segíteni :)
Aztán együtt gond nélkül meg is oldottuk. Otikám igen interaktív módon töltötte el a várakozás óráit...

Mondom: óráit, mert bár Kriszti azt mondta, eddig a legtöbb amit vártak, nem egészen egy óra volt, de esetenként megúszták negyed órával is, hiszen a doki tudja: náluk csak egy síma ellenőrző "hónaljtapizós" vizsgálatról van szó...na most ez nem így történt...
Most sikerült erre ráduplázni...de picurkám jól viselte - mi kevésbé - merthogy felváltva sétáltunk babámmal folyosóhosszat - és jó hosszú az a folyosó... De hát PöttömPötty fáradhatatlannak bizonyult: kézenfogva róttuk a "hosszakat" - közbeiktatva némi "pasizást" - mivel az útbaeső várakozó kisfiúknál mind meg kellett állni haverkodni :D :D :D
A felnőtt férfiakkal már egész más a helyzet - a család vonatkozásában is, teszem hozzá... Épp én voltam a soros a maratoni lépegetésben (Oti vezetett engem kézen :P) mikor a folyosó Nagylánytól legtávolabb eső végén egy fiatal pár ránkmosolygott (főképp babucimra) - aztán a fiatalember meg is szólalt (no, ezt nem kellett volna) kölyök képét meghazudtolóan mély hangon: "de éééédes"
No, PöttömPöttynek se kellett több - úgy elkezdett ordítani, én nem is bírtam megvígasztalni, ölben visszavittem az anyujának :P :S
Aztán később Kriszti ment vele ugyanaddig - aztán ahogy később mesélte, a srác odasúgott a párjának: "én már meg se merek szólalni" - de hiába, Oti csak ránézett, és bömbölt újra...
Tesómmal is így van a kis drágám - mivel elég ritkán találkoznak, mindig újra és újra meg kell barátkoznia - addig pedig sírás van napirenden...nem csípi a pasikat, na!
Szóval ettől eltekintve jól eltelt az idő, aztán hazafelé a kocsiban bealudt picurkám - no persze jól lefárasztotta magát :))) De mikor hazaértünk - jelzem elég gyorsan - akkor felébredt, és aztán már nem sikerült visszaaltatni, bár csak fél órát aludt.
Pedig én is lefeküdtem vele, és kivételesen anyuja engedélyezte a Baby TV-t is...hátha...de nem. Én ugyan "beszédültem" (korán keltünk :P) és arra riadtam, hogy Oti, aki felett a karomat áttettem, próbál felülni, és "bájbáj" kiáltással pápázik nagy lelkesen a tévének, mivel épp vége lett egy rajzfilmnek, és ezek végén általában a szereplők integetve búcsúznak és (lévén angol nyelvű csatorna) by-by-t mondanak :))))
Hm - picurkám angolul tanul :D
Egyébként már nagyon sok szót, vagyis sok szó első szótagját mondja...azt hogy "méééég" teljesen korrektül használja például, ahogy az a videón is hallható:
De másban is roppant ügyes. Van neki ilyen IKEÁ-s korongrakosgató ügyességi fajáték (nekem is volt hasonló kiskoromban - száz éve - persze az még nem az IKEÁ-ból :P) Na, azt is nagyon profin pakolgatja, ugyan még nem méret szerint, de akkor is!!!
...na és úgy egyáltalán...